Fogy a szülőképes magyar nők száma!
A Központi Statisztikai Hivatal nyilvánoságra hozott 2018-as születési adatai alapján, az adott évben 89 800 gyermek született Magyarországon, ez a szám 1777-el (1,9%) kevesebb, mint a 2017-es adat. A legfrisseb adatok szerint 2019. januárban már 5,5 százalékkal kevesebb gyermek született, a 2018-as azonos időszakhoz képest. (1954-es évben, még 213.000 gyermek születését regisztrálták). A csökkenés 5,5%-ra nőt, amely elég meglepő, hiszen az állam által újonnan biztosított nagyvonalú családtámogatási juttatások mellett is, folytatódott a negatív tendencia.
Mi lehet az oka, hogy a születések száma mégis csökkenést mutat Magyarországon?
A születési rátaszám, amely az egyik legfontosabb mutatója a gyermekvállalási hajlandóságnak 1,49, ez az adat megegyezik az előző év azonos mutatójával (a születési ráta megmutatja, hogy egy nőre élete folyamán, hány gyermekszülés jut). Ebből leszűrhetjük, hogy nem a gyermekvállalási hajlandóság csökkent a nők körében. Amennyiben a magyar nők gyermekvállalási hajlandósága nem esett vissza, ebben az esetben, mi okozhatja a teljes születési adatra vonatkozó nagyarányú csökkenést.
A kérdésünkre az alábbi korfadiagramm adja meg a választ, amely megmutatja, hogy a probléma fő okozója a szülőképes nők számának fokozatos csökkenése. Látható a diagrammon egy demográfiai csúcs (kék nyíllal jelölve), amely egy korcsoportot jelöl, ezt a korosztályt a szakemberek „Ratkó unokáknak” nevezik.
Kik a „Ratkó gyerekek”, illetve a „Ratkó unokák”?
Ratkó Anna egykori népjóléti és egészségügyi miniszterasszony nevével fémjelzett korszaknak nevezzük, az 1949-1956 közötti időszakot, amelyben állami intézkedések (agglegényadó, abortusz betiltása) hatására a korszakhoz képest kiemelkedően sok gyermek született Magyarországon („Ratkó” gyerekek). Ennek a nagy generációnak, átlagosan 25 évvel születésüket követően, szintén nagyszámú gyermeke született, ezt a második nagy generációt nevezzük „Ratkó unokáknak”.
A fenti diagram KSH nyilvános adatai alapján készült. www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html
A piros körrel jelölt rész mutatja meg, a „Ratkó unokák” nagy generációjának női tagjait, akik most futnak ki a gyermekszülés lehetőségének korszakából, azaz „magyarul” lassan lejár a biológiai órájuk. Tehát hiába várunk nagyobb növekedést a kormányzati gyermekvállalást ösztönző csomagoktól, hiszen a gyermekvállalás lehetőségének korszakából megközelítőleg 600.000 magyar nő fut ki jelenleg és a jövőben is, és helyébe körülbelül 400.000 fog belépni. Ez majdnem 40%-os csökkenést jelent. Valószínűleg az elkövetkező 3-4 évben a teljes lakosságra vetített születési számok nem fognak komoly pozitív elmozdulást mutatni, mivel tovább csökken a szülőképes nők száma. Javulást a gyermekszületések számában 2022-től várhatunk, természetesen amennyiben az 1,49 születési ráta komoly mértékben emelkedni fog, azaz a magyar nők átlagban, legalább két gyermeket vállalnak.
Fontos demográfiai tény, hogy ameddig a születési ráta nem éri el minimálisan a 2 egészet (2,1), addig a lakosság csökkenése a jövőben is folytatódni fog. Azaz, ameddig egy családban a két szülőnek kevesebb, mint két gyermeke születik (átlagosan) addig az állandóság sem fentartható, tehát a csökkenés folyamata fennmarad. Azt is tudni kell, hogy a gyermek születések számának, és a társadalmi jólétnek nagyfokú egymásra hatása nincs, tehát a jóval magasabb életszínvonallal rendelkező Ausztria és Németország is 1,5 születési rátával (gyermekszülés/nő) „büszkélkedhet”. Tehát nem biztos, hogy a magasabb fizetések, illetve a magasabb életszínvonal önmagában megoldást hoz erre a problémára. Valószínűleg a megoldás a gyermeket vállaló nők munkahelyi és a társadalmi támogatottságban, a kulturális hagyományokban illetve természetesen az anyagi biztonság együttesében keresendő.
Norvégiában, és a Dániában mind a négy tényező biztosított, azonban a születési ráta mindkét országban 1,7 körül áll. Tehát tovább kell keresnünk a megoldást a nyugati társadalmak és Magyarország legnagyobb problémájára!
AGD Központ
Korona Péter
